Pamukkale – Gyapotvár

2011 december 31. | Szerző: Seahorse |

 A szobámban volt egy kép, ami Pamukkalet ábrázolta, már nagyon régen vágytam oda. A saját szememmel akartam látni a képen látható hófehér medencéket.. Alanyából hajnalban indultunk busszal Pamukkale felé. Járművünk elég kényelmetlen volt, és klíma ezerrel ment. Törökországban a buszsofőrök előszeretettel nyomatják a klímát, akár reggel három óra van, akár este tíz. A busz felment a hegyekbe, itt lehetett látni olyan nomád csoportokat, akik a nyarat általuk felállított sátorban, olyan jurta félében töltötték. Ami elég masszívnak tűnik. Én nagyon tisztelem az ilyen embereket, akik a mai napig úgy élnek mint őseik. Valószínűleg a streszt sem ismerik. Nagyon szimpatikus, hogy a természetben élnek, maguk vágják le az állatot, és azt se tudják mi az a Tesco.. Denizli városát elhagyva már távolról lehetett látni a hófehér egybefüggő “sziklát”. A legenda szerint II. Euménosz lánya megbetegedett, és az orvosok nem tudták meggyógyítani. Ekkor a király jutalmat ajánlott annak, aki segít a lányán. Ekkor megjelent egy idős orvos és azt tanácsolta a királynak, hogy lányát vigye fel a közeli hegyre, ott a lány fürödjön meg és igyon a vízből. Aki így is tett, majd meg is gyógyult. A király ezután várost építtetett ide fürdőkkel. E város neve Hierapolisz lett. ( Szent Város) A cipőt le kell venni, és csak kijelölt helyeken lehet sétálni. Sajnos a turizmus tönkretette a medencék nagy részét. Elenyésző része marad meg eredeti szépségében. Sajnos ez elég szomorú.. Viszont volt szerencsém sétálni ebben a finom vízben, illetve, egy medence szélén ücsörögtünk és belelógattuk a lábunkat a vízbe. A monda szerint ha iszol belöle, akkor örökké egészséges maradsz. Hát azért azt nem mertük megkockáztatni, hogy olyan vízből igyunk, amibe napont több ezren áztatják magukat, ezért mi csak a láblógatás mellett döntöttük. Egyébként nagyon meleg a víze, és a medencék közé mesterségesen egy vízelvezető van ékelve, itt zubog le a víz. Pamukkale az Unesco világörökség része.