“üvegszilánkkönny”

2012 január 7. | Szerző: Seahorse

Sokszor rácsodálkozok arra, hogy ebben a materialista elcseszett világban, azért igenis sokszor értékekre lel az ember. Én most ezt azon személyekre értem, akikkel az utóbbi időben volt szerencsém megismerkedni. Az élet fintora, hogy ez is egy kicsit Törökországhoz köthető. Tavaly megismerkedtem egy újságíró/íróval. Remélem nem bántom meg ha ezt írom róla, hiszen olyan sok mindenhez ért. Nyáron több alkalommal beszédbe elegyedtünk és szó szót követve kiderült, hogy ő bizony írt egy könyvet, melynek a címe “üvegszilánykkönny.”  A történet eleje Törökországban kezdődik… ez már nekem elég is volt, hogy elolvassam illetve érdekeljen. Alanyai utazásom egyik útitársolvasmánya tehát ez a könyv volt. Érdemes elolvasni, a könyv szereplőinek világmegváltó feladatot kell teljesíteniük.. izgalmakban, fordulatokban gazdag. Tehát aki szereti a Davinci kód típusú könyveket, azoknak tetszeni fog.
Még egy magyar hölgyeményt kell megemlítenem, akit Törökországban ismertem meg. Éppen  delfin showra mentünk, és a kis buszban mögöttünk ültek az akkor párjával. Barátságunk ott kezdődött, amikor a nézők soraiból választottak ki embereket, akiknek volt szerencséjük lemenni az arénába, és 1,5 m távolságból láthattak delfint korlát, és egyéb akadályozó tényező nélkül. Mi benne voltunk ezen szerencsés kiválasztottak között. Amikor mentünk le a medencéhez ( természetesen papucs nélkül) barátosném dobott egy hátast a csempén, ő megpróbált reflexből valakibe kapaszkodni, és lekarmolta a karomat, itt kezdődött barátságunk.
Remélem idén is lesz szerencsém eljutni kedvenc országomba, és remélhetőleg sokkal de sokkal jobb lesz ez az év, mint amit magam mögött hagytam.

Válás “török” módra

2012 január 2. | Szerző: Seahorse

 Elég fiatalon mentem hozzá egy török sráchoz még 2001-ben. Ő volt az első szerelmem. Viszont házasság után 10 hónappal már külön is mentünk.. Ő olyan volt, hogy szeretett uralkodni, eldöntötte, hogy majd nem fogok dolgozni, majd otthon leszek a szültetendő gyerekeinkkel. Mondanom sem kell, hogy ez az opció nem nagyon tetszett nekem. Hozzá tenném azt is, hogy sajnos megcsalogatott. Ami akkor derül ki, amikor már nem voltunk együtt. Gyanítottam én akkor is, de ha szeret valakit az ember, akkor nem vesz tudomást nyilvánvaló dolgokról, és mindenre találunk magyarázatot. Így, hogy 10 év eltelt, hát már nem lennék ilyen naív.. Amikor elhagytam persze nem tetszett neki, próbálkozott mindennel, kedveskedett, számonkért, majd erőszakoskodott. Ez egyszer forult elő, amikor elkapta a karomat és akkor azt gondoltam, hogy most fog megölni.. Szerencsére édesapám is ott volt, és megvédett. Ő lakott nálam, tehát neki kellett mennie. Majd évekig nem akart elválni, mert a házasságunk tényével tudta mindig meghosszabbítani a tartózkodási engedélyét. Majd 2006-ban én beadtam a válókeresetet.. Szerencsére simán eltudtunk válni. Utána még 2008-ban is meg kellett jelennem a Török konzulátuson aláírni papírokat, hogy valóban elváltunk. Ennyi. Akkor nagyon rosszúl éltem meg, féltem, aggódtam, hogy mi lesz. Féltem attól, hogy majd bosszút áll. Jellemző rájuk. Szerencsére utána nem történt semmi, elkerültem ő is engem. Jött egy nagy szerelem az életembe ami 6 évig tartott. Szép volt, feledtetett mindent. Volt férjem visszament Törökországba és elvett egy muzulmán nőt, aki szült neki egy gyereket. Érdekes módon az exférjem szülinapomon és Karácsonykor mindig felhív. Mintha mi se történt volna, érdeklődik, megbeszéljük kivel mi történt.. Sose gondoltam volna, hogy válás után ilyen viszonyban maradunk. Levonva a konzekvenciát, azt gondolom mind a ketten gyerekek voltunk, és akkor nagyon nem jól kezeltünk dolgokat. Most viszont intelligens felnőttekhez méltóan.. Viszon sose mennék hozzá többet egy törököz.. Szerintem az európai és keleti kultúra nagyon nehezen összeegyeztethető, ha sikerül, az csak úgy, hogy a nő behódol. Bár biztos vannak kivételek.

Pamukkale – Gyapotvár

2011 december 31. | Szerző: Seahorse

 A szobámban volt egy kép, ami Pamukkalet ábrázolta, már nagyon régen vágytam oda. A saját szememmel akartam látni a képen látható hófehér medencéket.. Alanyából hajnalban indultunk busszal Pamukkale felé. Járművünk elég kényelmetlen volt, és klíma ezerrel ment. Törökországban a buszsofőrök előszeretettel nyomatják a klímát, akár reggel három óra van, akár este tíz. A busz felment a hegyekbe, itt lehetett látni olyan nomád csoportokat, akik a nyarat általuk felállított sátorban, olyan jurta félében töltötték. Ami elég masszívnak tűnik. Én nagyon tisztelem az ilyen embereket, akik a mai napig úgy élnek mint őseik. Valószínűleg a streszt sem ismerik. Nagyon szimpatikus, hogy a természetben élnek, maguk vágják le az állatot, és azt se tudják mi az a Tesco.. Denizli városát elhagyva már távolról lehetett látni a hófehér egybefüggő “sziklát”. A legenda szerint II. Euménosz lánya megbetegedett, és az orvosok nem tudták meggyógyítani. Ekkor a király jutalmat ajánlott annak, aki segít a lányán. Ekkor megjelent egy idős orvos és azt tanácsolta a királynak, hogy lányát vigye fel a közeli hegyre, ott a lány fürödjön meg és igyon a vízből. Aki így is tett, majd meg is gyógyult. A király ezután várost építtetett ide fürdőkkel. E város neve Hierapolisz lett. ( Szent Város) A cipőt le kell venni, és csak kijelölt helyeken lehet sétálni. Sajnos a turizmus tönkretette a medencék nagy részét. Elenyésző része marad meg eredeti szépségében. Sajnos ez elég szomorú.. Viszont volt szerencsém sétálni ebben a finom vízben, illetve, egy medence szélén ücsörögtünk és belelógattuk a lábunkat a vízbe. A monda szerint ha iszol belöle, akkor örökké egészséges maradsz. Hát azért azt nem mertük megkockáztatni, hogy olyan vízből igyunk, amibe napont több ezren áztatják magukat, ezért mi csak a láblógatás mellett döntöttük. Egyébként nagyon meleg a víze, és a medencék közé mesterségesen egy vízelvezető van ékelve, itt zubog le a víz. Pamukkale az Unesco világörökség része.

Török reggeli

2011 december 29. | Szerző: Seahorse

 Említettem már, hogy oda vagyok a török konyháért. Imádom a gyrost. Valami fantasztikus, ahogy megtömik húsival a pitát, majd zöldségekkel és az elmaradhatatlan joghurtos szósszal leöntik. Rágondolok és összefut a nyál a számban:) A török reggeli sem külömb. Törökországban nem találunk annyi felvágottat mint nálunk. Ott disznóhúst nem esznek, tehát a kolbász mint olyan ismeretlen.. Általában sonka és párizsiszerű felvágottakkal találkoztam. Viszont ne gondoljuk, hogy így nem lakhatunk jól. Egy valamire való török háztartásban mindig van olivabogyó. Több fajta is. Személy szerint én a feketét imádom, ami olajban ázik. Kicsit kesernyés az íze, de valami fantasztikus.. A sajtokat is előszeretettel fogyasztják, illetve a joghurtokat. ( ne a gyümölcsös danonra gondoljunk:) Lekvárokból is nagyon sok fajta létezik náluk. A paradicsom nem a nálunk szokásos gömbölyű, ott mindíg bazi nagyok akadtak a kezembe, és inkább szilva alakú volt. Pakolhatunk a tányérunkra több fajta juhsajtot is, zöldségeket, felvágottat, tojást, olivát.. Jaj! Meg is éheztem, megyek és elkészítem magamnak:)

2011 december 28. | Szerző: Seahorse

 

 

Ebben a téli hideg időben, azt hiszem, ez a számocska hozza vissza a nyári hangulatot 🙂

http://www.youtube.com/watch?v=CjdY7iDVD6c

Kedvenc városom Alanya

2011 december 28. | Szerző: Seahorse

 Sok kedvenc helyem van Törökországban, de az egyik legkedvesebb Alanya. E városka délen helyezkedik el a Földközi-tenger partján, Antalyatól 120 km-re. A repülőgép itt száll le, innen busszal megyünk tovább. Az út nem unalmas, mert sok a látnivaló és az út nagy része a tengerparton halad. Ha utazási irodával megyünk, akkor sajnos bele kell kalukulálni, hogy minden szállodánál megáll a busz, ahol a útitársakat kirakják. Mi általában mindig a városban szállunk meg. Itt a három és négy csillagos szállodák között lehet válogatni. A több csillagos szállodák Alanyán kívül vannak a prérin. Ezek a szállodák minden igényt kielégítenek, viszont ha a városi forgatagba akarod magad belevetni esténként, akkor mindenképpen a Városban kell megszállni. Velünk egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy olyan helyen szálltunk meg, ahol közvetlenül alattunk esténként discóztak, és ilyenkor nem igen lehetett aludni hajnali egynél elöbb. Viszont a tengerparti kilátás, és a feeling kárpótolt minket mindenért. Meg kell említenem, hogy Alanya nevezetességekről híres. Ilyen például a Cleopátra part, melyet a monda szerint még Antonius ajándékozott szerelmének. Ez egy gyönyörű Azúrkék tengerpari rész, aprókavicsos homokkal. A tengert egy hegygerinc öleli szó szerint körbe. Jobbra az alanyai vár áll melyet 1226-ban építettek. Ide érdemes felmenni, mert gyönyörű a kilátás! A kikötőben a Vörös tornyot csodálhatjuk meg, ez egy több mint 30 m-es vörös téglából épült torony, ma az etnográfiai múzeumnak ad otthont. Régen kalózairól is híres volt e város. Szerintem ennek a múltnak tisztelegve áll a kikötőben rengeteg kalózhajónak átépített hajó. Aki bírja az efféle programokat nyugodtan nevezzen be. Végig megy a város mentén, több helyen lehorgonyoz a nyílt tengeren, és a hajóból kiugrálva lehet gyönyörű kék vízben úszkálni. Szerintem szuper program, bár a párom az út nagy részét arccal az asztalra dőlve töltötte, úgy émelygett. A közlekedést úgy oldottuk meg, hogy majdnem minden hova a helyi busszal mentünk, ezt simán le lehet inteni az utcán, vagy a megállóban bevárni. Felszállsz a buszra, sofőrnek adsz két személyre 1,5 eurót és mondod, hogy hova mész. Nekem nagyon tetszik, hogy itt a helyi emberek nagyon kedvesek, mindenkinek az arcán valami megmagyarázhatatlan optimizmust és nyugalmat lehet leolvasni. Talán a tenger és a szemtelenül sok napsütéses óráknak köszönhető ez..

2011 december 27. | Szerző: Seahorse

 

Törökország nagyon közel áll hozzám. Szeretem kultúrája sokszínűségét, az emberek mentalitását, családhoz való hozzáállásukat, illetve nem utolsó sorban ételeiket. Szeretem a nyelvük számomra dallamosságát, és még rengeteg mindent felsorolhatnék. Sokszor volt szerencsém ellátogatni Törökországba, bele láthattam egy igazi török család működésébe.( Azt sokan nem tudják, hogy a törökök úgy tekintenek ránk, mint egy elvándorolt törzsre, akik az ő távoli rokonaik.) Ha ellátogatsz az országba, és megkérdezik hova valósi vagy, rögtön felcsillan a szemük, ha azt mondod Magyar vagy. Ha sport közvetítés megy, és mi játszunk más ország csapatával, akkor nekünk drukkolnak:) Szerintem ez megható. Egyik nap megrökönyödtem egy ismerősöm kijelentésén. Ő februárban készül Istambulba menni egy fél évre, és azzal ijesztgetik, hogy ha nem “úgy” viselkedik, akkor felgyújthatják:) Hát ezt nagyon megmosolyogtam. Mondtam neki, hogy egyrészt nem Afganisztánba készül, másrész meg néha azt gondolom Törökország sok dologban fejlettebb mint mi.. Persze azért számomra is vannak nem tetsző dolgaik. Például, hogy az Európai nőkről egész sajátosan gondolkodnak.. Kivetel persze itt is van. Nekem az első szerelmem egy török fiú volt, később össze is házasodtunk. Majd elváltunk. Viszont nem a kultúrális különbségek miatt, egyszerűen elmúlt a szerelem. Viszont azóta is jóban vagyunk, néha beszélünk telefonon. Azóta ő újra nősült és születt egy fia. Néha úgy gondolok erre az időszakra, mintha nem is velem történt volna meg. Annyira szürreális.