Kedvenc városom Alanya

2011 december 28. | Szerző: Seahorse |

 Sok kedvenc helyem van Törökországban, de az egyik legkedvesebb Alanya. E városka délen helyezkedik el a Földközi-tenger partján, Antalyatól 120 km-re. A repülőgép itt száll le, innen busszal megyünk tovább. Az út nem unalmas, mert sok a látnivaló és az út nagy része a tengerparton halad. Ha utazási irodával megyünk, akkor sajnos bele kell kalukulálni, hogy minden szállodánál megáll a busz, ahol a útitársakat kirakják. Mi általában mindig a városban szállunk meg. Itt a három és négy csillagos szállodák között lehet válogatni. A több csillagos szállodák Alanyán kívül vannak a prérin. Ezek a szállodák minden igényt kielégítenek, viszont ha a városi forgatagba akarod magad belevetni esténként, akkor mindenképpen a Városban kell megszállni. Velünk egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy olyan helyen szálltunk meg, ahol közvetlenül alattunk esténként discóztak, és ilyenkor nem igen lehetett aludni hajnali egynél elöbb. Viszont a tengerparti kilátás, és a feeling kárpótolt minket mindenért. Meg kell említenem, hogy Alanya nevezetességekről híres. Ilyen például a Cleopátra part, melyet a monda szerint még Antonius ajándékozott szerelmének. Ez egy gyönyörű Azúrkék tengerpari rész, aprókavicsos homokkal. A tengert egy hegygerinc öleli szó szerint körbe. Jobbra az alanyai vár áll melyet 1226-ban építettek. Ide érdemes felmenni, mert gyönyörű a kilátás! A kikötőben a Vörös tornyot csodálhatjuk meg, ez egy több mint 30 m-es vörös téglából épült torony, ma az etnográfiai múzeumnak ad otthont. Régen kalózairól is híres volt e város. Szerintem ennek a múltnak tisztelegve áll a kikötőben rengeteg kalózhajónak átépített hajó. Aki bírja az efféle programokat nyugodtan nevezzen be. Végig megy a város mentén, több helyen lehorgonyoz a nyílt tengeren, és a hajóból kiugrálva lehet gyönyörű kék vízben úszkálni. Szerintem szuper program, bár a párom az út nagy részét arccal az asztalra dőlve töltötte, úgy émelygett. A közlekedést úgy oldottuk meg, hogy majdnem minden hova a helyi busszal mentünk, ezt simán le lehet inteni az utcán, vagy a megállóban bevárni. Felszállsz a buszra, sofőrnek adsz két személyre 1,5 eurót és mondod, hogy hova mész. Nekem nagyon tetszik, hogy itt a helyi emberek nagyon kedvesek, mindenkinek az arcán valami megmagyarázhatatlan optimizmust és nyugalmat lehet leolvasni. Talán a tenger és a szemtelenül sok napsütéses óráknak köszönhető ez..