2011 december 27. | Szerző: Seahorse |

 

Törökország nagyon közel áll hozzám. Szeretem kultúrája sokszínűségét, az emberek mentalitását, családhoz való hozzáállásukat, illetve nem utolsó sorban ételeiket. Szeretem a nyelvük számomra dallamosságát, és még rengeteg mindent felsorolhatnék. Sokszor volt szerencsém ellátogatni Törökországba, bele láthattam egy igazi török család működésébe.( Azt sokan nem tudják, hogy a törökök úgy tekintenek ránk, mint egy elvándorolt törzsre, akik az ő távoli rokonaik.) Ha ellátogatsz az országba, és megkérdezik hova valósi vagy, rögtön felcsillan a szemük, ha azt mondod Magyar vagy. Ha sport közvetítés megy, és mi játszunk más ország csapatával, akkor nekünk drukkolnak:) Szerintem ez megható. Egyik nap megrökönyödtem egy ismerősöm kijelentésén. Ő februárban készül Istambulba menni egy fél évre, és azzal ijesztgetik, hogy ha nem “úgy” viselkedik, akkor felgyújthatják:) Hát ezt nagyon megmosolyogtam. Mondtam neki, hogy egyrészt nem Afganisztánba készül, másrész meg néha azt gondolom Törökország sok dologban fejlettebb mint mi.. Persze azért számomra is vannak nem tetsző dolgaik. Például, hogy az Európai nőkről egész sajátosan gondolkodnak.. Kivetel persze itt is van. Nekem az első szerelmem egy török fiú volt, később össze is házasodtunk. Majd elváltunk. Viszont nem a kultúrális különbségek miatt, egyszerűen elmúlt a szerelem. Viszont azóta is jóban vagyunk, néha beszélünk telefonon. Azóta ő újra nősült és születt egy fia. Néha úgy gondolok erre az időszakra, mintha nem is velem történt volna meg. Annyira szürreális.